Mórahalom - Nyugalom

Két napos tanulmányi kirándulásunk 
második napja és állomása Mórahalom.

Miután a gyopárosiaktól szó szerint a fára másztunk, 

épp szükségünk volt arra a kb. 80 kilométerre, melyet megtettünk reggel, 

hogy konszolidáltnak tűnő társaság legyünk.

:-D

Miért is mentünk Mórahalomra?

A tervezéskor annyi volt a cél, hogy kicsi, gyógyvizes és gyógyhely legyen.

A gyógyvizes és a gyógyhely stimmelt, de a kicsi átértékelődött.

Nem a település mérete, 
hanem az erőfeszítés, 
a fejlődés, a tett az, ami óriási.

Polgármester Úr örömmel mesélt 
a megtett útról és a jövőről is.

Minden elismerésünk.

Hogy lehet az, hogy a homokháton, 
ahol az egész nyáron át tartó 
napsütés és a szárazság után 
zöldellő parkokat találunk? 

 

Hogy lehet az, hogy nem az Alföldön érezzük magunkat, hanem inkább egy "osztrák" kisvárosban?

Mi ez, érzéki csalódás?

Nem. 

Ez a céltudatosság megléte 
és a mellé tett kőkemény munka eredménye.

A betyárját, de jó ezt látni!

A városházai prezentáció, arról árulkodott, 

hogy nem a véletlenszerű ötletek viszik előre a várost, 

hanem a tervek, a koncepció.

Rövid séta következett.

Fürdő, szálloda sor, rétesház...

Megérkezett Tuk-tuk is. :-)

Egyébként menetrend szerint, 

most különjáratként.

Irány a végtelen...a végtelen nyugalom!

Bivalyrezervátum, nem csekély madárállománnyal.

Volt mit...

...és volt mivel nézni.

Tovatűnődtünk....

....elmerengtünk

Nem nagyon akaródzott elindulni.

:-)

A forró nyár utolsó csókját Mórahalmon kaptuk,

szívünkbe zártuk.